Nincs betöltetlen álláshely...

Pénteki bírósági meghallgatásán R. Krisztina tankerületi vezető bírói kérdésre - mely szerint van e pedagógus hiány - azt válaszolta, hogy egy kezén meg tudja számolni, hány betöltetlen álláshely van a tankerületben... és igazat mondott!

Csak kedvesem iskolájából az elmúlt időszakban - tudomásom szerint - minimum 6-8 dolgozó távozott, több alsós tanító, egy pedagógiai asszisztens, egy magyar-informatika tanár, egy matekos... ezeknek az embereknek a munkáját a többiek próbálják helyettesítéssel, áttanítással, foggal-körömmel megoldani. Tekintettel arra, hogy ezekre a pozíciókra nem írtak ki álláshirdetést, hogy betöltetlen, így tényleg nem az...

Egy kis adalék:

A helyzetre jellemző, hogy kedvesemet megkereste egy ismerős anyuka, akinek a gyereke akkor kezdené az elsőt, amikor az új osztályt indítaná (most harmadikosokat visz, tehát '24 szeptemberéről beszélünk). Kérdése nem a "szokásos" volt, hogy mit kell tennie, hogy az ő keze alá kerüljön a gyerek, hanem az, hogy "akkor még itt leszel? tanítani fogsz?"

Mindennapos

Ma egy középiskolába is elvetett a sors, épp telibe trafáltam egy tornaórát, illetve annak kinéző tevékenységet. Az egyik kb. 20 fős csoport a bejáratnál lévő - szó szerint - hideg burkolatú előtérben nyomta a fekvőtámaszokat, egy másik nagyjából ugyan ekkora létszámú társaság az iskolával szemben, az utca túloldalán lévő "füves" részen próbálta a 12 fokban melegen tartani magát rövid gatyában és fehér pólóban... jó ez a mindennapos testnevelés.

Közeledik

Munkám során több kisebb és nagyobb településen fordulok meg elég rendszeresen. Mindenhol - ahol nem ellenzéki polgármester van - óriási a sürgés-forgás. Útépítés, aszfaltozás, járda díszkő-burkolás, közlekedési lámpás gyalogátkelő fejlesztés, stb. Ha nem tudnám, hogy jövő júniusban önkormi választások lesznek, akkor is észre kellene vennem, hogy hamarosan önkormi választások lesznek...

A számháborúról

 Ma olvasom, hallgatom, hogy ki szerint mennyi pedagógus jelezte eddig, hogy nem írja alá a státuszváltását.

A kormányzat szerint kb. 700, a kormányzati pedagóguskar szerint ezer.

Kedvesem iskolájában a nem egészen 40 fős tantestületből 3an (az 7,5%), ha az eddigi távozók mellé további 7,5% kilép, akkor ki marad? A csobánkai iskola kiürült...

De természetesen továbbra sincs pedagógushiány.

Mit miért...

Ma egy autópálya közelében haladva elmentem a közútkezelő egyik autója mellett.

Ketten voltak. Az egyik épp füvet vágott, a szokásos benzinmotoros fűkaszával, a másik - gondolom a gépkocsi vezetője - ült a korláton. Épp kibontott valami nejlonba csomagolt kaját és nemes egyszerűséggel eldobta a szemetet.

Én meg hallgatom a rádióban, hogy a közútkezelő mennyi pénzt és energiát fordít az út menti szemét összeszedésére. Így egy kicsit nehéz meg- és elmagyarázni a gyerekeknek és hozzászoktatni a felnőtteket a felelős viselkedésre és gondolkodásra...

"Oltsd el a lámpát..."

201x-ben közös megegyezéssel megszűnt az akkori munkaviszonyom és ezzel kb. 30 év után otthagytam a szakmámat.

Következett egy közel hét hónapos munkanélküliségi időszak, amire majdnem ráment a házunk, az egész összerakott életünk... Kis kerülővel kikötöttem egy olyan munkakörben, amire mindenki azt mondta, vagy nem mondta, csak gondolta, hogy "túlképzett" vagyok hozzá (ez nagyjából igaz is). Ma is ezt csinálom, és be kell vallanom őszintén, hogy mára - és itt a "ma" már elég régóta tart - rá kellett jönnöm: Nem lehetek elég hálás a sorsnak és azoknak akik miatt el kellett jönnöm, bár egyáltalán nem azt akarták elérni, ami végül bekövetkezett.

Sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lett az életem, és be kell ismernem, arra is ráébredtem, hogy egy olyan mókuskerékben loholtam, amibe - mindent összevetve - nem is akartam benne lenni, csak a megszokás és a "legyen több" hajszolása tartott bent. Most van időm foglalkozni azokkal a dolgokkal, amik igazán fontosak! A környezetemben, családomban élőkkel, azokkal a rászorulókkal akiknek valamiben valahogy segíteni tudok. És végül, de nem utolsó sorban saját magammal.

Mindenkinek javaslom, hogy gondolja végig, mit és miért csinál!

Reggel felkel a szép nagy házában, beül a szép szuper autójába, hogy elmenjen végighajtani a napot, este fáradtan, idegesen és kizsigerelve hazamegy a szép szuper autójával, és a szép nagy házában bedől az ágyba. Majd reggel kezdi az egészet újra. És nincs ideje örülni az életnek, a szép nagy házának, a szuper autójának és annak, hogy csiripelnek a madarak, hogy süt a nap, hogy valaki, aki szembe jön az utcán az egyszerűen csak rámosolyog.

Köszönöm azoknak, akik kilöktek - akkor azt hittem - a komfortzónámból.

"...kicsit tedd takarékra az agyad
lassíts le egy percre ember,
leelőzted magad!"

A színvonalról...

 Olvasom az egyik nem éppen kormánypárti poszthoz fűzött nem épp kormánypárti kommenteket.

Sajnos lassan eljutunk oda, hogy már itt se nagyon lehet érdemi véleményt, gondolatot látni, olvasni. Az a komment, ami most megrázott összesen négy mondatból áll. mind külön bekezdés, mind nagyjából két sor. Az első kicsit hosszabb, ebben az író - nevezzük írónak - hosszú, még épp tűréshatáron belüli jelzőhalmazzal illeti a miniszterelnököt. A következő kettő - gyakorlatilag - nem szól semmiről, csak mély egyetértését fejezi ki a blogbejegyzés tartalmával.

Na de az utolsó! Abban felveti hogy a jó megoldáshoz összesen 9mm kell. - Nem gondolnám, hogy egy "polgárháború" a jó megoldás. Egy nem pontos - szövegkörnyezetéből kiragadott -, de ebben a formájában szállóigévé vált Eszterházy idézet jut eszembe: "Bizonyos színvonal felett nem süllyedünk bizonyos színvonal alá."

Miután a mai magyar valóságban a foci a fő csapásirány egy foci hasonlattal szeretném elmondani, mitől érzem hosszú időre elveszettnek az érdemi kormányváltás lehetőségét:

A Fidesz és a demokratikus Zellenzék közötti focimeccs legnagyobb problémája, hogy a Fidesz nagyjából 8 éve (igen, emútnyócéve) teljesen a demokrácia-pálya mellett játszik. Ezért csak két lehetőség maradt nyitott, vagy megpróbáljuk a pályáról játszva megnyerni a meccset, ami - valljuk be őszintén - ez elég nehéz, mert először meg kéne szerezni a labdát, ami ugye a pálya mellett pattog, vagy lemegyünk a Fidesz után a demokratikus játéktérről és az ő szabályaikat átvéve játszani tovább, de akkor feladtuk magunkat és nincs miért játszani!

Ez egy városi legendát juttat eszembe: A második világháború alatt a brit parlament – a hadi költségek miatt – állítólag átmenetileg meg akarta szüntetni a művészet támogatását. Állítólag Churchill erre csak annyit kérdezett: „De akkor miért harcolunk?”